BEGIN TYPING YOUR SEARCH ABOVE AND PRESS RETURN TO SEARCH. PRESS ESC TO CANCEL

A blogolásról őszintén

Azt mindenki tudja, hogy mennyire szórakoztató, izgalmas világ a blogolás, egy beauty blog vezetése. Mégis, Magyarországon az, hogy valaki a blogján keresztül újabb, komolyabb lehetőségek birtokába kerüljön, még mindig tabu témának számít, olyannak, amiért az olvasók minimum máglyára küldenék a szerencsés bloggert. Az ezzel kapcsolatos véleményem és úgy ámblokk a blogvilág által tanúsított negatív hozzáállással kapcsolatos meglátásom szeretném veletek ezúton megosztani.

2011 óta blogolok, tehát 4 éve kisebb kihagyásokkal, de szinte folyamatosan tesztelek, írok, fotózok és posztolok a blogomra. Ez alatt az idő alatt elvégeztem a főiskolát, ahol már akkor megfogalmazódott bennem, hogy a kommunikáció és a szépségápolás az a terület, ahol a legkomfortosabban érzem magam és ahol a legjobban tudom magam elképzelni, mondhatni a karrierem alapjait tettem le ezzel az elhatározással. A főiskola utolsó félévében sikeresen bekerültem az akkor számomra legáhítottabb gyakornoki helyre egy kozmetikai céghez, ami a legnagyobb vágyam volt. Az interjú során szó volt az általános dolgokról: hol tanultam, mit csináltam, tudok-e excel táblában képletekkel dolgozni stb. Aztán egy ponton következett a mindent eldöntő kérdés: mi szerintem az a termék katerógia, ami a legsikeresebb lesz abban az évben. 2012-t írtunk, nagyban folyt a BB krém láz, így egyből rávágtam ezt válasznak. Helyeslő bólogatást és mosolyokat kaptam, így egyből tudtam, hogy ez az interjú nem sikerülhet rosszul. Nem tévedtem, bő 2 hét múlva már ott ültem az interjúztatóim között és velük dolgoztam a legújabb bevezetések előkészületén.

Miután véget ért a fél év gyakornoki időm, rengeteget megtudtam arról, hogyan dolgozik egy multi, különösen egy kozmetikai cég és annak ellenére hogy el kellett mennem, még mindig az az eltökéltség dolgozott bennem, hogy én a karrierem egy hasonló, nagy kaliberű cégnél szeretném végezni. 2014-ben pedig ez teljesült és azóta is a legnagyobb lendülettel, elszántsággal és szerelemmel végzem a munkám. És hogy mi lehetett szerintem a sikeres interjúim titka? Az hogy mindkettőben az “Érdeklődési körök” résznél feltüntettem, hogy beauty blogot írok és sminkelek, azaz lefordítva: olyan tudással és rálátással rendelkezem a blogolás és a sminkelés által a kozmetikai piacra, amire egy kozmetikai vállalat képviselőjének a legnagyobb szüksége van a mindennapos munka során. Persze nem csak ez határozta meg a sikeres interjúim kimenetelét, de nagyban hozzájárult mindkettő esetben ahhoz, hogy most azt csináljam, amit szeretek.

És itt jön a mondandóm első kritikus pontja: a bloggal nem csak és kizárólag csupán a hobbidnak hódolhatsz. A blog lehetőséget teremthet neked arra, hogy megmutasd a szakértelmed, az elkötelezettséged egy-egy téma mellett. Mint beauty blogger már akkor, csupán 1 év után rálátásom volt a blogger életre és annak szereplőire, mindig naprakész voltam a legújabb trendek és termékek tekintetében, továbbá ismertem a piacot, azokat a cégeket, akik az egyes márkákat forgalmazzák. Pusztán azért mert érdekelt és aktívan utánajártam minden információnak. Ez a tudás pedig megfizethetetlen. Pedig hogy indult el az egész? Egy picurka blogból, ami pusztán játéknak és szórakozásnak számított az elején, és amit ma már tudatosan építgetek.

Már a kezdetek kezdete óta folyt a magyar beauty blogger világ egyes részein a vita. Nem csak a rivalizálás volt a téma, hanem a legtöbb esetben az is, hogy ki hogyan adja el magát a cégeknek, ki mennyi ingyen terméket kap és ki hogyan szeretne eljutni az akkor sikeresnek számító blogok szintjére. Kialakultak a kasztok, amiknek az alján az olyan blogok álltak, akik egyértelműen csak azért indultak, hogy lemásolják a nagyokat, hátha nekik is csurran-cseppen valami a szerintük gondtalan, “ingyenélő” blogger “előkelőségeknek” nyújtott ingyen cuccokból. Ez a téma időről időre mindig életre kelt, majd elhalt, hogy aztán ismét főnix módjára újraéledjen. Rengeteg hasonló vitát láttam erről, amik különböző módon, de ugyanazt a témát feszegették és ami a legfontosabb része ennek a kis posztnak: egyik résztvevő sem volt tisztában, hogy milyen üzleti oldal húzódik meg egy blog mögött, és azzal sem, hogy ennek felismerésével gyökeresen megváltoztathatják a blogolásról szóló nézeteiket.

Ki kell mondanom a legsértőbb, legdurvább gondolatokat, amik az elmúlt időben megfogalmazódtak bennem ezzel a témával kapcsolatban és amire mint egy ezeréves tabura tekint a magyar beauty közösség java. Mégpedig azt, hogy egy beauty blog, bármennyire is rosszul hangzik, egy potenciális reklámfelület a cégek számára és nem rossz, ha azt egy blogger felismeri és kamatoztatja. Bármennyire is fáj egyeseknek, ez az igazság, és ez az igazság egyáltalán nem szentségtelen, nem rossz és nem megvetendő a megfelelő körülmények között. 2015-öt írunk, egy olyan évben járunk, amikor bárki lehet sztár egy jó videóval, egy szépen szerkesztett Instagram profillal vagy pusztán egy minden ember szívére ható kiírással. Amihez nem kell más, csupán annyi hogy jelen legyen a közösségi médiában, hiszen a közösség emeli ezeket az embereket a celeb státuszba. Miután ez a kiugrás megtörtént, özönlenek a lehetőségek és nem csak az ingyen cuccokra gondolok, hanem a kollaborációkra, konkrét pénzkereseti lehetőségre, mint a fizetett PR posztok vagy a fizetett megjelenések. A cégek ezeknek az embereknek a közösségi oldalaira úgy tekintenek, mint egy gazdátlanul hagyott hirdetőtáblára az M7-esen. Képesek fizetni azért, hogy kitegyék a terméküket a legnépszerűbb Insta oldalakra, megjelenjenek tesztjeik a YouTube-on és a blogokon, írjanak róluk twitteren és lassan oda is eljutunk, hogy a Snapchatet is megrohamozzák, ami lassan a leggyorsabb, legközlékenyebb csatornának fog számítani mind közül.

Ez ilyen. Ilyen a ‘biznic’ és mindig is ilyen volt, csak ma már mások a hirdetési felületek, máshogy fognak rád célozni, nem a tévében, nem a metró plakátokon, semmilyen evidens, nyilvánvaló helyen. Olyan csatornákon fognak megtalálni, amiről nem is gondolnád. Ugyanis az emberek ma már immunisak a totál egyértelmű, arcbanyomós reklámokra és ezt a szakemberek is felismerték. A közösségi oldalak és a blogok felemelkedésével pedig egy új irányvonal indult el a reklámban, ami a közvetlenséget lovagolja meg, és az érzelmekre hat, nem az észérvekre. Elmondhatja bármelyik cég hogy az ő terméke a legszuperebb, az emberek nem fogják elhinni. Nekik egy olyan csatornára van szükségük, amivel azonosulni tudnak, amit őszintének és pártatlannak tartanak, ami nem azt mondja, amit hallani akarnak, hanem a saját benyomásait közvetíti az emberek felé, hitelesen. Ezt az űrt töltötték be a bloggerek, Instagram celebek és YouTube guruk. Szóval a cégek teljes mértékben kihasználják ezt az előnyt, ezt a rendkívül olcsó, de rendkívül hatékony reklámfelületet.

Olcsó, mert pár terméket kidobálni néhány bloggernek szinte semmibe sem kerül egy cégnek összehasonlítva a magazin vagy tévés hirdetésekkel. Ha konkrétabb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy milliós nagyságú különbség van a kettő között. Amerikában sokan felismerték már azt, amit itthon nem, mégpedig hogy a saját brandjük és az azokhoz kapcsolódó közösségi oldalak piaci és reklám értéke óriási és ezt igenis érdemes kihasználni, érdemes meglovagolni azt az előnyt, amivel rendelkeznek. Viszont egy blog valós értékét az olvasottsága határozza meg és a social media követőinek száma, amit nem pusztán az hozhat meg hogy szájról szájra terjed a neten az írójának a híre (bár kétségtelenül ez a leghatásosabb), mert ezt lehet tudatosan és ügyesen feljebb tornászni. Gondolok itt az alapelvekre, amit egy sikeres blognak szükséges betartania (rendszeres posztolás, izgalmas és ízléses tartalom, innovációs megoldások, trendek követése stb) és olyan magasszintű eszközökre, amiket érdemes kihasználnia (pld. Facebook hirdetés, SEO optimalizálás, Adwords stb.) Mindezen eszközök és lehetőségek meglovagolása és ezzel a követőszám növelése nagyban megnövelheti a blogok értékét. Persze elméletben ez igen jól hangzik, de gyakorlatban ez sokkal nehezebb, mint gondolnád. Viszont aki megtanulja és alkalmazza, annak megnőnek az esélyei, hogy nagyobb célközönséget érjen el.

Az tesztelésre kiküldött termékek mögöttes tartalma egyértelmű: ha írsz a termékről, a cégnek szinte ingyenes megjelenést generálsz. Minél nagyobb a követőtáborod, annál nagyobb a reklám hatékonysága egy cég szemében, mert több emberhez ér el az üzenet. Persze a márkák az elmúlt években itthon is felismerték ezt a lehetőséget és ki is használják. Hol bénán, ügyetlenül, hol profin. Nehéz jól kezelni a bloggerkapcsolatokat, ugyanis a blogger, azon belül is a beauty blogger egy teljesen más faj a hirdetési piacon. A blog mögött nem egy lapkiadó vagy médiavásárló áll, hanem egy olyan civil ember, aki csak egyszer, valamikor elkezdett írni a saját kedvére. A civil ember nem válogatja meg a szavait, az érzelmeit, hanem kitárja, megmondja, leírja. Így a beauty bloggerek, mondhatni 99%-a az érzelmi oldalát fogja meg a blogolásnak és nem az üzleti oldalát. Mert hát ugye tudjuk, minden ami marketing, minden ami reklám, az csak rossz lehet, az valami démoni átok, amiről nem lehet beszélni. És ez a dogma olyan erősen beleivódott a magyar beauty blogger társadalomba, hogy jajj annak, aki kicsit is máshogy gondolja. De miért ne lehetne a marketing, a promóciók, együttműködések, szponzorálások egy elfogadott pontja a beauty blogok életében? Amerikában ez nem tabu kérdés, ott ez nincs így kezelve, mint itthon. Nagyon szeretném, ha nálunk is elismernénk ezeket az eszközöket, hiszen egy modern beauty blognak a blog üzleti oldalának felvirágoztatása is nagyon fontos pontja.

Számos szakmai háttér nélküli olvasó és blogger szeret időnként hangoztatni olyan frázisokat, amik mögött nincs utánajárás vagy csak pusztán rosszindulatúak. Ilyen nyílt fórumon szerintem eddig még nem formáltam véleményt ebben a témában és reményeim szerint ez a poszt sokaknak felnyitja a szemét a céges, együttműködésekről, szponzorált posztokról, sajtóeseményekről, egyáltalán a bloggerkedésről.

  • Ha valaki pusztán csak azért kezdtél el blogolni, mert ingyen cuccot akar, az nem csak azért rossz, mert egyértelműen sugárzik róla a kétségbeesettség, hanem azért is, mert ezek szerint ő nem tiszteli a blogolást, mint műfajt. Az ilyen mentalitással nem csak a blogolásban nem lesz sikeres, de nem fogja az élet apró dolgaiban meglelni az örömét. Egyszerűen nem lehet anélkül belekezdeni valamibe, hogy ne kelljen végigmenni azon a rögös úton, ami az élmények, az apró örömök, a mérföldkövek megéléséről szól. A blogolás is ilyen. El kell indulni, végig kell menni a lépéseken, anélkül, hogy rágörcsölne bárki is. Sikert anélkül is el tud érni bárki, hogy az akarását hangoztatná, ehelyett inkább cselekedjen mindenki és hozza ki magából a legtöbbet.
  • Az “Én nem hiszek a marketing humbugnak, ezek a szemét marketingesek csak rásózzák az emberre a vackokat!” kezdetű kommentek a kedvenceim. Először is, a “marketing humbugot” sajtóanyagnak hívjuk. Egy olyan tájékoztató jellegű információt adó szöveg, ami segít az újságíróknak abban, hogy könnyebben tudjanak írni egy termékről. Ezek a  reklámszövegek úgy vannak megírva, hogy kidomborítsák a termék tulajdonságait és pozitívumait, sőt adott esetben ez a szöveg egy az egyben belekerül a magazinokba. A magazinokba, amiket elolvasol, átlapozol és beinstázol nagy örömmel, és amiről nem is jut eszedbe, hogy jéé, konkrétan ugyanazt a marketing humbugot olvasod bennük egy termékről, mint egy blogbejegyzésben :)) Nehéz elhinni, de minden amit egy magazinban látsz, reklám. A legapróbb stílusválogatásig minden csak azért van, hogy a te (impulzus)vásárlásaid számát növelje. De ez a piac ilyen, ez a fogyasztói társadalom, és ezért senkit nem kell utálni. Pláne nem a “szemét marketingest”, aki pusztán teszi a dolgát: egy angol nyelű anyagot lefordít magyarra és ezt használja fel egy termékbevezetés reklámozására. Mert ez a munkája. Ahogy neked az a munkád, hogy embereket gyógyíts, vagy könyvelj, esetleg eladj 1 kiló almát. Az, hogy te megveszel egy terméket, mindezen eszközök befolyása után, az a reklám sikere, de a te döntésed végsősoron.
  • A fent említettek mellett rengeteg vita van mindig arról, hogy ki a hiteles/hitelesebb és ez a kérdéskör sokakból vált ki óriási indulatokat. A hitelesség egy jó dolog, olyan mint az őszinteség: nyílt lapokkal játszol, egyenes vagy és megbízható, kiszámítható. De az őszinteség átmehet egy rossz irányba, amivel már nem egyenes vagy, hanem pusztán bunkó. Sokaknál azt veszem észre, hogy a hitelesség túlmisztifikált felhőjében szárnyalva képesek olyan dolgokat leírni, olyan mondatokat megosztani az oldalukon, amitől én szégyellem magam. Az, hogy egy blogger lenéző szavakkal illessen bármilyen céget nyilvánosan, mindezt abba burkolva, hogy ő “kíméletlenül őszinte”, az elfogadhatatlan. Legyen akármilyen a cég, egy minimum udvariasságot kell mutatni felé. Nem kell behódolni, csak pozitív posztokat írni, meg körbenyalni minden céget, aki megkeres. Csak mutasd meg, hogy KÖSZÖNÖD a lehetőséget, azt hogy ekkora bizalmat szavaznak neked. Tekints erre a lehetőségre, mint üzletre, nem mint egy szükséges rosszra. Nem kell kiírni a Facebook oldaladra, vagy külön blogposztot szentelni egy unszimpatikus cégről vagy a számodra nem tetsző aktivitásáról. Tudni kell mikor van az a pont, amikor PROFESSZIONÁLIS módon kezelsz szituációkat. A hallgatás pedig sokszor aranyat ér. És a legfontosabb tulajdonság, amit minden profi bloggernek el kell sajátítania: az alázatosság. Ez az, ami nagyon sokaknál hiányzik még.
  • Az alázatossághoz hozzájön az is, hogy tisztában vagy az értékeiddel, de nem helyezed magad senki fölé. Az, hogy hány éve blogolsz, még nem jogosít arra, hogy lenézd a bloggertársaid, vagy feljebbvalónak tartsd magad. Az évek száma nem a blogod minőségének a mércéje. Láttam olyan blogot, aki alig 1 éve indult, de olyan minőséget képvisel, hogy csak ámulok rajta. De olyat is, aki 3-4 év blogolás után sem képes időt/energiát/pénzt feccölni abba, hogy jobb legyen. És ki gyűlölködik a legjobban? Mindig az utóbbi. Gyűlölködni mindig nagyon könnyű, tenni azért, hogy elérd az álmaid, viszont nehéz. A pénz egy kényes téma a beauty blogoknál, hiszen valóban vannak olyanok, akik nem tehetik meg, hogy jobb kamerát vegyenek például, de szeretnék a sminkek iránti szenvedélyüket megosztani a nagyvilággal egy blog formájában. Nyilván egy 100 000 Ft-os kamera óriási befektetés, de spórolással, akár ha csak pár száz forintot teszel is félre minden második-harmadik nap, nem lehetetlen. Addig is mit tehetnél? T-A-N-U-L-J! Legjobbnak lenni nem pusztán pénz kérdése, hanem a tudásé is. Ihletődj másoktól, nézd meg hogy milyen séma mentén haladnak a blogolás terén! Olvass el tippeket, trükköket arról, hogyan tehetnéd érdekesebbé a tartalmad (a Pinterest erre kiváló)! Nézz utána a különböző alap fotózási technikáknak (még a fullos kamerád nélkül, hiszen később nagy hasznát tudod venni)! Böngészgess webszerkesztéssel/fotószerkesztéssel kapcsolatos blogokat/videókat! A fejlődést csakis így lehet elérni, tanulással. A cégek is szívesebben küldenek annak, aki értelmesen, tagoltan, helyesen ír, ami stilisztikailag is rendben van, akinek az oldala átlátható, igényes és akinek a képein tisztán kivehető a termék, a szín, a textúra stb. Ezt már milliószor elmondta mindenki, de ez az univerzális igazság. Képviseld azt a minőséget, ami mást sikeressé tett és ne elégedj meg kevesebbel. Sokak gondolják, hogy ők a minőséget képviselik és nem engednek semmilyen építő kritikát közel magukhoz. Pedig egy beauty blog a konstans fejlődésről szól, ami sosem áll meg. Csak nézd meg Nikkietutorials videóit! Hogyan kezdte 5-6 évvel ezelőtt és most milyenek a videói. Nem ragadt meg egy ponton, nem mondta azt, hogy “hm, nekem ez így ennyi elég”. Érdemes az ő sztorijából ihletet nyerni.
  • Szeretnek még különbséget tenni “szívvel-lélekkel blogolók” és a “nem szívvel-lélekkel blogolók” között. Mi az hogy “szívvel-lélekkel blogolni” egyáltalán? Mert én az ilyen kijelentések mögött csak azt látom, hogy az nem blogol szívvel-lélekkel, aki ír egy tesztelésre kapott termékről a blogján, vagy aki egyre több szponzorációs lehetőséget kap, esetleg az, akit meghívnak több sajtóeseményre is. Az, aki “eladta a lelkét a cégeknek”. De ő, aki mindezt a sok lehetőséget megkapja, ő már nem blogol szívvel-lélekkel? Miért? Mi az indok, amiért mások ezt gondolják? Valaki magyarázza el ezt nekem! Ha holnap azt mondják nekem, hogy ezentúl a blogolásból fogok megélni és ismert leszek szélesebb körökben, akkor már nem blogolok szívvel-lélekkel, mert én mindent megkapok, amit más (még) nem kapott meg vagy amire más vágyik? És azért nem blogolok akkor szívvel-lélekkel, mert ergo a munkám végzem, csak a laptopom mögül??!! De légyszi, világosítsatok fel, hogy mi a különbség két blogger között, akikből az egyik szakmailag előrébb van, mint a másik! Ja és ehhez hab a tortán még csatlakozik az is, hogy ez a blogger “nem hiteles”. Az ilyen hozzáállás az, ami miatt a beauty bloggerek között megszűnt az összetartás, mert helyette csak az ármánykodás, fúrás-faragás és fikázás megy.

Hosszú évekig nem akadtam egy blogger flame-re sem, de az elmúlt napokban véletlenül mégis sikerült, és elborzadtam. Elborzadtam attól, hogy apróságok, termékek, emberek miatt képesek egyesek összeveszni, attól, hogy az utálkozás, a fikázás, a lenézés állandó részét képezik a napjaiknak, és attól hogy mások mindezt éljenzik, fokozzák.

Szomorú az is, hogy ezeket az embereket az olvasók illetve a többi blogger felemeli, éljenzi és bíztatja. Szomorú, hogy mind a kommentelők, mind a bloggerek nagy-nagy része nincs tisztában a piac működésével, a kereskedelem, a reklám, a marketing fogalmával és mindezen hiányosságokat semmibe véve írogatnak butaságokat, meggondolatlanul. Nyilván nem kell marketing diplomát szerezni ehhez a tudáshoz, de utánajárni lehet, rengeteg oldal van pld a kreativ.hu, ha reklámról van szó vagy a LinkedIn-en egy csomó inspiráló személyt lehet követni, akik írnak ezekről a témakörökről. És ha már egy kicsit ismeri az ember ezt a környezetet, sokkal tudatosabb lesz és el tud fogadni olyan dolgokat, amiket egykor elítélt. Csak remélni tudom, hogy azzal, ha valaki az üzleti oldalát is észreveszi a blogolásnak, hatással lesz a megnyilvánulásainak minőségére is. Hiszen bár az emberek személyiségjegyein változtatni nem lehet, de a tájékozottság sokat javíthat egy-egy rossz tulajdonságon. Sajnálom, hogy mára kiveszett sok blogból az élmény, az öröm, a korlátlanság, a játékosság, mert a környezetük azt követeli, hogy megfeleljenek a közönségüknek, megfeleljenek a cégeknek, megfeleljenek más bloggereknek azért, hogy ne váljanak kibeszélés, gúnyolódás tárgyává. És mi tűnik el? Az, hogy önmaguknak megfeleljenek

Visszatérve a terméktesztekre és azok hitelességére. Nyilván vannak olyanok, akik szeretnek ferdíteni az igazságon a posztoknál, attól tartva, hogy egy negatív vélemény hatására, nem fogják a cégek keresni őket, ami úgy gondolom, nem helyes, hiszen a ferdítés nem helyénvaló. A negatív kritika megírásától nem kell félni, csak tudni kell jól megfogalmazni azt a mondanivalót, úgy hogy az “ne fájjon”, mert a másik fele, a kíméletlen (értsd durva, megalázó) őszinteség az minden, csak nem a legjobb eszköz a véleménynyilvánítása. Viszont, ha valaki jót ír egy tesztelésre kapott terméktől, ne kérdőjelezzük meg az írója hitelességét folyton. Kérem, ne keressük mindenben a csapdát, a rosszat, mert a blogoláshoz való hozzáállásnak nem erről kéne szólnia. A blog vidámság, kikapcsolódás, ismertségek, barátok. A blog örömforrás, izgalmas utazás, felfedezés. Ezekre az alapokra kéne építkezni és mellétenni az üzleti látásmódot annak, aki valóban komolyan gondolja a hobbiját vagy többet szeretne belőle kihozni.

Ezzel azt hiszem online papírra vetettem az összes gondolatom ebben a témában és nem tervezem ezt a gondolatmenetet továbbgörgetni, mert felesleges. Kövezzetek meg, ha nem értetek egyet, nem bánom, lepereg róla. Én folytatni fogom az írást, tesztelést, posztolást, folytatom a blogom fejlesztését, tudatos építését. Tesztelni fogok termékeket és vásárolok is. El fogom mondani a pozitív és negatív véleményem ésszel, okosan. Sminkelni fogok és megosztom ezeket az alkotásokat a világgal. Szívvel-lélekkel.

(“Bible” jelentése = ígéret arra, hogy valaki igazat beszél)

21 Comments

  1. szpirita

    Csak most olvastam ezt a posztot, ezért szólok hozzá megkésve. Szerintem, nincs azzal semmi gond, hogy a bloggerek ajándékokat fogadjanak el a kozmetikai cégektől, meg promóciókra járjanak. Ezzel, ha jól kezelik a helyzetet, mindenki jól járhat.
    Én azért olvasok beauty blogot, mert imádok sminkelni és szeretek sminkeket vásárolni, de annyi pénzem azért nincs, hogy mindent megvegyek, amit megkívánok. Ebben segítséget jelent, ha látom, olvasom, hogy a blogger kipróbálta az adott terméket, bemutja képeken, videón, elmondja a véleményét róla. Több blogger, több információt ad. Ez alapján dönthetek, hogy én magam megveszem-e. De ha nem is ruházok be rá, akkor is élvezet olvasni róla, képeket, sminkeket nézegetni.
    Nem feltétlenül kell jót írnia egy bloggernek az adott termékről, hogy a cég jól járjon. Egyrészt, ahogy te is írod, a pontosan megfogalmazott építő jellegű kritika hasznos visszajelzés a gyártónak, forgalmazónak is. Nekik is az az érdekük, hogy olyan terméket adjanak ki, ami kielégíti a vásárlók igényeit, vagyis vásárolni fogják. Kritikát megfogalmazni lehet anélkül is, hogy sértő lenne. Másrészt a bloggereknek mindig vannak személyes preferenciáik is. Lehet, hogy az olvasónak más jön be, és ha mondjuk a bloggernek nem tetszik a kékes piros rúzs, vagy a kis fedésű alapozó, vagy az alig pigmentált, áttetsző szájfény, attól még az olvasó, lehet, hogy pont ezt a terméket választja, mert ezt szereti. Ehhez kell persze az objektív, pontos vélemény az adott termékről, hogy mi olvasók tényleg képet kapjunk róla.
    És végül, a negatív kritika is reklám, mert fontos, hogy egy termékről beszéljenek, tudjanak a létezéséről a potenciális vásárlók.
    A blogger maga pedig tesztelésre váró termékekhez jut, információkhoz, ismereteket szerezhet, tanulhat. Máshol a piaci bevezetés előtt küldik szét az új termékeket a bloggereknek, akik már előre elmondhatják a véleményüket, sminkeket kreálhatnak vele, amiből az olvasók, nézők csak profitálhatnak. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a blogger és az olvasók is juthatnak kedvezményekhez az adott cégnél, a különböző kuponokkal stb.
    Nem feltétlenül adja el a lelkét az a blogger, aki él ezekkel a lehetőségekkel, csak ahogy te is írod, tudatosan kell használni ezeket. Számomra ettől még nem válik hiteltelenné valaki. Más iparágakban is ez megy. Az eladók megkeresik a kreatív embereket és ajánlgatják a termékeiket felhasználásra. Ha jó a termék, akkor azzal a kreatív szakember és az ő megrendelője is jól jár, nem csak az, aki eladja.
    Szerintem, te jó úton jársz. Fiatal korod ellenére összeszedett, (cél)tudatos vagy, jól írsz, jól sminkelsz, nem félsz véleményt nyilvánítani és felveszed a kesztyűt, ha kritika vagy támadás ér. Ehhez csak gratulálni tudok és minden jót kívánni neked a jövőre nézve!

  2. Nagyon jó cikk, és igaz is. Mint egyszerű olvasónak számomra is érthetetlen és felesleges hajtépések folyamata van ebben a blog világban. Sokan, sok féle stílusban irnak blogokat, és ez igy szép ahogy van! Hiszen igy az olvasónak meg annyi felület áll rendelkezésére, rengeteg információt szerezhet egy adott termékről mielőtt azt megvásárolhatná. El tudja dönteni hogy valóban az adott bőrtipusához való e az adott termék, vagy valóban azt a minőséget nyújtja-e amit elvár tőle az adott árért. Hisz lehet hogy a kedvenc, leginkább “barátnős” stilusban iró hölgynek épp nem vált be az adott termék, de lehet hogy az olvasó épp egy hasonló terméket keres évek óta, vagy épp fordítva. Ettől még senki nem lesz hiteltelen. Mások vagyunk, mást keresünk. De szerencsére van meg annyi forrás ami alapján mindenki el tudja dönteni melyik terméket keresi, és melyik fog neki beválni.

    • Szerencse hogy van választék és mindenki megtalálhatja a kedvencét, ahogy te is írtad. Köszönöm a kommented :)

  3. Kezdőként még nem igazán látom át ennyire a dolgokat, ezért köszi, hogy megosztottad. Sokszor így is úgy érzem, hogy egy nagy homály, ami itt folyik és csak azok értik, akik már nagyon benne vannak, mert az az 1-2 írás, ami megjelenik ezzel kapcsolatban az nagyon kevés. Remélem még lesznek hasonló bejegyzések! Addig meg reménykedik az ember, hogy jól csinálja.

    • Nagyon örülök, hogy hasznosnak találtad az írást és hogy tudtál belőle ihletet meríteni :) Ha lesz ihletem hozzá és van rá igény, szívesen írok még hasonló “bennfentes” posztokat, de ezzel még várok egy kicsit inkább :)

  4. Ne haragudj, de ha őszinte véleményt írsz, akkor miért nem írod meg, hogy ki a túl őszinte meg ki az alpári. Nem ismerem az összes blogot, az ilyen célozgatásokat nem értem, de nem is tudom mire vélni.

    • Amit itt leírtam, az nem egy példán alapszik, hanem rengetegen. Ez nem 2 hónap tanulságát vonja le, hanem 4 év rengeteg poszt és komment elolvasása utáni tapasztalatom és az ezekből leszűrt véleményem írom le. Én azt látom, hogy nagyon sok blogger azt akarja, hogy komolyan vegyék őket a cégek, pedig ők maguk nem veszik komolyan a saját munkájukat és ez a kettősség, az, hogy a blogjukra nem mint lehetőségre, üzletre tekintenek, de elvárják, hogy az elismerést, generál egy olyan ellenszenves viselkedést, ami nem megengedett szerintem. Szóval kérlek, ne akarj kiemeltetni velem se egy, se két blogot, mert ennek a bejegyzésnek nem ez a célja. Ehelyett kicsit láss mögé a mondandómnak, hátha a másik oldalát is észreveszed az elmondottaknak, nem csak arra hegyezed ki a dolgokat, hogy én most szerinted szétbeefeltem itt mindenkit, aki él és mozog. Ha kérdésed lenne még, nagyon szívesen válaszolok rájuk, akár emailben is a hello@lavandante.com email címen!

  5. Szia!
    Alapvetően egyetértek az egész írással egy-két bekezdéshez lennének gondolataim.
    A magyar ember negatív, nem is fog változni. Ha drága dolgot tesztel valaki, akkor az a baj, ha valaki túl sok rúzst tesztel, akkor az a baj. Baj mindig lesz.
    A hitelességgel ez a baj, hogy vannak bloggerinák, akiknek minden bejön, ez persze megrendíti a bizalmat az olvasóban. Főleg, ha azt a bejött cuccot még el is adja 3 hónappal később blogsale-en. Vagy amikor x márka kiküldi 100 bloggernek az adott cucot, és egy sem ír róla semmi kicsit nem jót. Egyszerűen nem hiszi el az olvasó. Nem hiteles, ha budget van a blog nevében és Chanelt meg MACet „reklámoz”, lehet nevet változtatni, vagy két blogot futtatni, de ez nem tesz jót sehogy sem. Nem érzem jónak azt, amikor egy drogériás blogger kap egy 15 ezres rúzst, mindenki tudja, hogy kapta, de nem írja le. Az olvasók megszokták, hogy milyen árszinten mozog, azonosultak, ez meg így puff belerobban a képbe.

    Az ajándékba kapott dolgokat azért szeretem tudni, hogy az kapott, mert alapvetően az nem a blogger döntési folyamatának az eredménye. Nem baj, nem rossz ez, sőt, új dolog, csak legyen leírva. A haul posztokban szeretem látni, ha egy adott ember miért vette meg xy terméket, mi volt a másik lehetőség, mi volt a döntés oka (ez sokszor hiányzik). Szeretem látni a blog mögött a nőt, aki szívvel lélekkel ír, aki gyógyít, könyvel vagy elad egy kiló almát, és nem csak egy gép, aki másol, PR képeket használ, lehetőleg baromi drága dolgokról, amik nem is kaphatóak Magyarországon.
    A marketing és a humbug egy adott dolog, nem tudunk vele mit kezdeni. Nem jó, nem rossz egy bizonyos szintig. Itt jön az, hogy szerintem a hallgatás aranyat ér nem igaz, mert ha valamelyik termék vagy márka pofátlan, azt azért kell tudatni az olvasókkal, ez is információközlés. Példa részemről a Milani, aki azzal reklámozza magát Magyarországon, hogy Amerika kedvenc márkája, és közben Kanadában meg a helyi „Tesco”-ba van bevágva és ciki meg gagyiként gondolnak rá az emberek. Bosszantó. Ha a hallgatás arany, akkor egyetlen „nem jött be” poszt se szülessen, ez nem olyan jó ötlet.

    Ezt a nagy utálkozást nem értem. Nem kell mindenkit elolvasni, vagy akit olvasunk, annak sem kell minden posztját. Én mondjuk kifutok a világból az Essence és Miss Sporty tesztektől, de attól még az a lány időt és energiát ölt bele. Azt sem tudom, hogy miért nem lehet a legtöbb bloggerhez nem egyetértő kommentet írni, a legtöbben úgy támadnak vissza, mint anyatigris a vadászra. Évekkel ezelőtt, még valami rózsaszín ködként és hercegnők társaságaként láttam a blogvilágot. Ma is minden tagját hercegnőnek gondolom, akik jóságosak és segítőkészek.

    További élményekben gazdag blogolást és olvasást mindenkinek!

  6. Szia!
    Vannak dolgok, amikre reagálnék, a nagyvonalakban egyetértés mellett. Egy blog követőinek száma szerintem a cégeknek határozza meg a blog értékét, és nem feltétlenül jár a minőséggel együtt. Hiába van több tízezer követője valakinek, ha összesen 10 mondat egy poszt, 3 képpel. És ezek mind dicsőítő posztok.

    A hitelesség igen egy jó kérdéskör. Amit én látok, mondjuk budget megnevezésű blog, ami MACet és Chanelt “reklámoz”, bizony ellenszenves lesz. Váltson nevet, kezdjen új blogot. te is kezdtél újat, amikor úgy érezted erre van szükséged.
    Terméket elfogadni nem a sátántól jön, viszont tessék kiírni, illetve ha arról valaki jót ír ne adja már el két hónap múlva blogsale-en. Ilyen után meg persze, hogy az olvasók bizalma ide oda csapong, és persze a tisztességes blogger szívja meg.

    A marketing humbug dolgot mindenki ismeri, ez van és lesz is, de azt gondolom, hogy ennek is van egy határa. Engem például nagyon felbosszantott a Milani márka azzal, hogy úgy hirdeti magát Magyarországon, hogy Amerika kedvenc márkája. Erre semmilyen jel nincs a neten, sem eladás sem bevétel, illetve Kanadában a helyi Tescoban van egy egyméteres standjuk. Konkrétan itt ciki, gagyi és gáz. Erre már azt mondom, hogy felháborító…
    A hallgatás aranyat ér mondattal nem értek egyet, ennyi erővel egyetlen “nem jött be” poszt se szülessen, sőt egyetlen rossz dolgot ne írjon le senki.
    Én igeénylem azt, hogy ha valami nem jó essen róla szó, mert nincs az az ember, aki annyira szerencsés, hogy minden tökéletesen működik rajta. Ez visszavezet a hitelességhez. Ha kap a blogger 100 terméket és abból 100 jó, vagy 100 blogger kap 1-1 reméket, és mindnek tökéletes, áhh.

    A szívvel-lélekkel dologhoz azt tenném, hozzá, hogy én szeretem látni, olvasni a miérteket. Mondjuk xy elmegy korrektort venni, majd megvette, és ír róla a haul posztban, nekem tetszik, ha ott van, hogy miért azt, mi volt még számításban, mi győzte meg. Miért csinált valamit úgy, ahogy csinálta egy sminkben… De ezeket meg lehet érezni pár bejegyzés után, hogy ott van-e mögötte a nő, aki gyógyít, könyvel vagy elad egy kiló almát, vagy van egy robot, aki másol, átír vagy csak kitesz egy képet a következő baromi drága kollekcióról, ami egyébként sem megvásárolható Magyarországon.

    Amit még ide írnék, a negaív kritika, szépen selyempapírba csomagolva. Nem értem miért kell rá visszatámadni. Egyszer egy lánynak megírtam, hogy nincs elsatírozva a sminke, kedvesen, segítő szándékkel, és el lettem hajtva, oda. Nem hiszem, hogy a “jajj ez szuper volt”, és “milyen ügyi vagy” kell csak, bár ezekből sem kap sokat egy blogger. Sőt!

    A marketingról, csomagolásról, dolgokról mindenki máshogy gondolkozik. Mások vagyunk, más véleménnyel, amit leírni jó dolog, megdumálni még jobb. Sajnos a legtöbb helyen azt látom, hogy x olvasó és a blogger vagy y olvasó és a blogger kommunikál, de az olvasók egymással egyáltalán nem.

    És végül, ami talán a legtipikusabb, a magyar emberek negatívak. Betudhatjuk ezt a történelemnek, politikána, megélhetési gondoknak, vagy éppen aminek tetszik, de a legtöbben negatívak. Ha egy drága dolgott vettél az a baj, ha egy felesleges 4-dik lila rúzst az a baj. Ez így távolról jobban feltűnik, aztán meg persze lehet én vagyok a negatív.

    További lelkes blogolást, kitartást, mindent ami ehhez kell!

    • Szia! Nos, ha már nagy nehezen eljutottunk idáig a nagy világba kiabálástól, akkor válaszolok erre a tetemes megjegyzésre, amit spamnak vélt a rendszer.

      Először is, csak egy jó tanács: ha problémát észlelsz az oldalon, mert pld nem jelenik meg az üzeneted, akkor inkább keress meg engem direktbe, és ne gyanúsíts meg egyből, pláne ne facebookon ezt így szétkürtölve. Nem vet rád jó fényt az ilyen hozzáállás, és nekem szimpatikusabb is egy olyan ember, aki egyenesen megmondja nekem, hogy mi a baja :)

      A véleményedre reagálva, sok meglátásoddal egyetértek. Például az első, második bekezdéseddel, mert valóban fura, ha valaki eddig olcsó dolgokról írt, de hirtelen a drágábbak is megjelennek nála. A hirtelen változás szembetűnő, de szerintem itt nem egy blog van, aki az olcsóval kezdte, de időközben megjelentek nála a drágább dolgok is. Az már egy másik kérdés, hogy az a blogger hogy tudja ezt a közönségének tálalni és mennyire lesz sima az átmenet. Én nem feltétlenül ítélem el a hirtelen váltást, de nyilván bárki kiszúrja, aki gyakran olvas több beauty blogot is, hogy mi a valós állítás egy termékről és mi az, ami csak azért lesz jó fényben feltüntetve, mert “muszáj”. Abban is egyetértek, legalábbis nekem ez az elvem, hogy tesztre kapott terméket jelzem a posztban. Viszont más nem írja ki, van ez így, de ezen nem szoktam fenn akadni, ez egy nagyon kis szelete a nagy egésznek.

      A kommented többi részéről nekem más a véleményem. A Milani-val kapcsolatban nem értem a felháborodásod, mert amúgy csillió terméknél láttunk ilyen szlogeneket, mint náluk. Az, hogy nálad kinn egy fél display van kinn, míg a L’oréalnak 6 méteres display-e van, az nem azt jelenti, hogy maga a márka olcsó, gagyi dolgokat árul. A display mérete sosem határozza meg egy márka termékeinek a minőségét. A high end vonalon is lehet találni bőven-bőven rossz termékeket, ahogy a low end vonalon is lehet találni kincseket. Nem hiszem, hogy azért, mert te elutasítod az olcsó dolgokat, még úgymond diszkriminálnod kéne egy márkát. Csak javasolni tudom, hogy próbálj ki valamit tőlük! A szemhéjpúder bázisuk pld fenomenális, a Baked pirosítóik még inkább! Ezért jó beauty blogot vezetni, mert izgalmas, hogy a termékek minden skáláját, az olcsótól a drágáig kipróbálhatod. :) Ne hagyd ki te se ezt ebből az élményből! Itthon nem véletlenül lett ekkora hype-ja a márkának, hiszen mindenki vár egy új, amcsi bevezetést, megismerni és végre könnyen elérni az ismeretlent. Ha egy Urban Decay, Nars, Smashbox, Kat Von D jönne be, mindenki ugyanígy meg lenne őrülve. Ezért ne hibáztasd se a céget, se a bloggereket.

      Az, hogy valami jó vagy nem jó, nagyon-nagyon szubjektív. Csak egy példa: mindenki az egekig ajnározta az Urban Decay és a Too Faced szemhéjbázisát, de rajtam ezek egyáltalán nem működtek!! Tudod mi működött? A gagyi, “100 forintos” Milani szemhéjalap… Ebből kiindulva nem várhatod, hogy csak azért mert most épp szerinted a “rossz véleményes” körnek kell jönnie, most már rossz tapasztalatok is gyülekezhetnek. Abba is bele kell gondolni, hogy sokan, akik tesztelni kaptak drága terméket, előtte nem biztos, hogy használtak 5000 Ft-nál drágább kozmetikumokat, így érthető, hogy nincs összehasonlítási alapjuk és nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy ez a termék luxus és drága, mert belénk vésődött, hogy ami drága és high-end az kiváló minőség. Ha így nézzük, akkor érthető a sokszor halomszámba menő pozitív teszt egy termékről. De mi van, ha neki tényleg tetszik az a termék? Mert jól mutat rajta, meg illik a bőréhez, úgy amúgy. Ilyenkor van az, hogy te megválogatod, hogy számodra ki a megbízható, a hihető forrás és nem bosszankodsz azon, hogy “már megint egy pozitív poszt erről a szarról”. Nyilván ha 100/100 jónak ítél valamit, jogosan mondhatod rá, hogy gyanús, de ilyenkor egy nemzetközi keresgélés a külföldi blogokon és úgyis kiderül számodra a “turpisság” :) És a bizonyosság után, pedig úgyis megválogatod, hogy melyik blogger tesztjének fogsz hinni. Vagy utánajársz hiszi a piszi alapon és kipróbálod a boltban :)

      Szívvel-lélekkel bekezdés: amit írsz, az már egy szubjektív dolog, a te személyes elvárásod egy blog minőségét illetően. Valaki szereti az egyszerű, gyors, 5-10 mondatos, rövid bejegyzéseket, valaki pedig élvezettel olvas el hosszabb posztokat egy termékről. Ez a te személyes igényed egy blog tartalmát illetően, másnak meg pont a totál ellentétje számít. Ott van Temptalia pld. Ír érzelmes balladákat egy-egy termék megvásárlásáról, az érzésről, ami átjárta mikor kipróbálta a terméket? Vagy arról, hogy mi indokolta a termék megvásárlását? Nem, mert neki nincs szüksége a megindoklásra, de ettől neki nem szar a blogja, sőt! Ő a puszta tényeket írja meg, és tegyük hozzá, nagyon precízen, nagyon összetetten. Ahogy Évi is a Krémmánia oldalon. De az már egy más szint, az már egy üzleti, átgondolt, stratégiai blogolás, nem az élményblogolás, mint amit sokan csinálnak, és amire igazából az egész posztot ki akartam hegyezni. Szóval ahogy mondtam, nem minden blog fog tudni a te ízlésednek megfelelni, de nem is kell és ez így van rendjén.

      Negatív kritika: Itt kicsit félre értetted szerintem a mondandóm, mert nem selyempapírba csomagolt kegyes hazugságról beszélek. A jó negatív kritika nem azt jelenti, hogy dicsérem a terméket, mint ahogy te ezzel a példával éltél. Hanem azt jelenti, hogy intelligensen, érvekkel alátámasztom, hogy miért nem jó az a termék. Tehát, mondhatom valamire azt, hogy “ennél a ótvar vacaknál még a nagymamám 200 éves rúzsa is jobb”, de mennyivel intelligensebb azt írni, hogy “ez a termék nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket, mert úgy láttam, a felvitelnél foltos és nem lehet egyenletesen eldolgozni stb.” Érted miről beszélek? Az már más tészta, amit példával felhoztál, hogy megmondtad valakinek, hogy nincs elsatírozva a sminkje. Nem tudom hogy fogalmaztad meg pontosan, de sajnos az írást nagyon könnyen félre lehet érteni. Nem egyszer gerjesztett ilyen félreértelmezés óriási vitákat. A másik, pedig ha érzékeny a kritikára, még nehezebben is viselheti. Az, hogy a cégek hogy kezelik a kritikát, azért az nem a személyes sértés kategóriába tartozik, az kicsit más, de a lényeg, hogy feléjük is lehet kommunikálni finoman, hogy bocs, ez a termék nem a legjobb, mert hát a billentyűzet és a marketing szövegek mögött is érző emberek vannak, csak ők tudják helyén kezelni a dolgokat, mert a munkájukat végzik. Az ilyen kritikák, ha ők is jól fogadják, nagyon nagy hasznukra válhat, de csak akkor ha az a kritika értelmes, átgondolt és nem csak a vakvilágba ugat, mint egy mérges kutya.

      Megdumálás fejezet: erre is azt tudom mondani, hogy ez a te igényed. Az a jó, hogy saját blogot indítasz, mert ott olyan elvárásokat helyezhetsz magaddal szemben vagy azt valósíthatod meg, amit te szeretnél. Szóval hajrá! Ha egy dumálós közösséget akarsz alapítani (gondolom a Krémmánia közösségéből ihletődve), akkor gyerünk, kívánom, hogy valósítsd is meg! Viszont azt el kell fogadnod, hogy minden blog más, minden blog egy személyiség egyedi lenyomata, amire nem erőltetheted rá a saját igényed.

      Igen, magyarok többsége negatív, és sose jó semmi senkinek. De amíg vannak olyanok, akik a 4. “felesleges” lila rúzs tesztjének is örülnek, addig van remény és van öröm a blogolásban :)

      Neked is sok sikert kívánok és valósítsd meg azt a közeget, amire vágysz!

      • A display nagysága valóban nem a minőséget határozza meg, de azért egy jó következtetést lehet levonni arról, hogy mennyi fogy belőle. Nem lenne 6 méteres, ha nem fogyna. Nagyobb lenne, ho fogyna.
        A Milanival kapcsolatban direkt kihagytam a minőséget, mert nem ismerem, de ez az amerikaizás extrémen erős túlzás volt, és végül is információközlés az, ha elmondom azt, hogy mi is a helyzet itt. Biztosan vannak olcsóból jók, drágából rosszak, nem vitatom.
        A 10 soros bejegyzésekkel az a bajom, hogy többségük csak a sajtóanyag, ezen megint lehet vitatkozni.
        Mindentől függetlenül nem értem miért kellet az Őszintén blogolás cikk alatt célozgatni, rám, a túl őszintére, azokra, akik összebalhéztak, mert most ezt írhatod, hogy nem volt mögötte célzás, áhh, dehogy.
        Nem értünk egyet sok mindenben. Én nagyon remélem, hogy a jövőben meg tudunk lenni egymás mellett. Azért elnézést kérek, hogy azt írtam, hogy nem jelent meg a kommentem és letiltottál, mert erről nem tudhatok biztosat. Viszont a célzást meg direktnek érzem, és ha szerinted valami nem helyénvalót írok, azt írd meg nekem, meg azoknak, akikkel problémád van. Ha nekem jön, akkor örülök neki, ne egy ilyen posztban.
        Bár hogy mi helyénvaló azt meg mindenki maga dönti el. Attól, hogy ki hány éve blogol nem lesz valaki magasabb rendű, ezt pont te említetted az írásodban, majd most kiemeled, hogy a 4 évvel milyen nagy rálátásod van. Olvasóként is az embereknek pontosan ugyanolyan rálátása van dolgokra.
        Ha egyet értesz vele, próbáljuk ezt a „kapcsolatot” elölről kezdeni, és mutassunk meg, hogy a konfliktus megtörtént, de felnőttek vagyunk.

        • Azzal hogy elmondtam h 4 év alatt mit tapasztaltam, egy szóval sem mondtam h lenézlek téged vagy bárki mást és nem ez lett volna a célom. A posztban is jeleztem hogy itt olyanra gondolok mikor valaki indokolatlanul hivatkozik erre, csak hogy egy alapból indokolatlan vitát megnyerjen. És kérlek értsd meg: tökre nem rád, se senki másra nem lett ez a poszt kihegyezve, engedd ezt el. Az őszinte jelző itt azt jelenti hogy megmondtam én hogy gondolom az egész üzleti világ+blogolás témát. Mikor ezt a posztot elkezdtem írni, azt se tudtam hogy te blogolsz! Szóval a leírtak hosszú időt ölelnek fel. De én ezen már nem fogok vitatkozni veled mert minden szavam kiforgatod és megkérdőjelezed, és egy totálisan a maga igazát hajtogató emberrel nem tudok mit kezdeni. Számomra egyértelmű hogy csak a negatívumot szeretnéd kihallani mind a posztból mind a kommentből, és minden amit mondok kb egyik füleden be, másikon ki. Szóval hidd el én örömmel engedem el ezt a beszélgetést és egyúttal rendezem a “konfliktust”, bár ezt is szerintem te szeretted volna annak látni.

  7. köszi Nitu ezt a cikket, remélem sok emberhez eljut! :)

  8. Egy olvasód

    U.I.:
    Azt még szeretném leírni, hogy nem kötelező minden héten, minden hónapban új cikket írni. Ha valakinek nincs új ötlete, nem vett új dolgot (vagy nem kapott egy cégtől se), ne írjon, ennyi. Még mindig jobb, mintha egy másik blogról másolna (gondolom mindenki olvasta a legutóbbi sárdobálást 2 bloggerina között). Egy jó blog nem attól lesz jó, hogy folyamatosan cikkeket közöl valaki (a többnyire nagy semmiről).
    A hisztit se szeretem, mikor valaki azzal fenyegetőzik, hogy befejezi a blogolást. Ha neki az a jó, fejezze be, naponta többtucat új blog lesz helyette! Annyira maradandót, mint egy költő/író nem alkot egy bloggerina se. Magatok miatt írjatok, amíg van kedvetek hozzá, amikor már csak a termékek és/vagy a pénz miatt teszitek, felesleges is.
    Köszönöm, hogy leírhattam!

  9. Egy olvasód

    “Visszatérve a terméktesztekre és azok hitelességére. Nyilván vannak olyanok, akik szeretnek ferdíteni az igazságon a posztoknál, attól tartva, hogy egy negatív vélemény hatására, nem fogják a cégek keresni őket, ami úgy gondolom, nem helyes, hiszen a ferdítés nem helyénvaló. ”
    Pont emiatt nem olvasok már sok blogot és nem nézem pl. Sipka Barbika csatornáját.
    Van aki mindent megtesz azért, hogy eladjon valamit a blogján vagy a csatornáján… igen, reklámfelületek, a cégeknek a legolcsóbbak. Egy mezei olvasó viszont szeretné a valóságot, az igazságot tudni. A terméktesztek kapcsán sokan megvásárolnak olyasmit, amit nem tennének, ha az adott bloggerina leírná, hogy az semmi extra vagy éppen nem vált be, de ilyet szökőévente olvasunk a tesztelésre kapott termékek kapcsán. Ez valahol hazugság, vagy nem? Valamiről azt írni, hogy neki bevált és jóóó, közben pedig soha nem adna ki pénzt érte. Megér ennyit egy 1000-2000-6000Ft-os termék? A legtöbb embernek a becsülete nem csak ennyit ér, ezeket a blogokat olvasva viszont azt hihetné az ember, hogy némely bloggerina olcsón eladta magát (tisztelet a kivételnek).
    Mindenki tudja vagy sejtette, hogy az ismertebb bloggerinákat pénzelik a cégek, a főleg külföldi “nagyok” simán megélnek ebből, nincs is ezzel baj, amíg valamennyire hiteles az aki reklámoz. Mikor valaki pl. reklámoz egy olyan márkás spirált, ami neki szemmel láthatóan nem vált be, a képein látszik, hogy csomós, összeragadt pillái lettek tőle (az olcsóbbakkal meg szebb eredményt ért el, a képein ez is látszik) mégis ódákat zeng róla a blogján (mivel tesztelésre kapta és félt, hogy az adott cég többet nem keresi meg), akkor azért a (nem hülye) olvasó szemében hiteltelenné válik, így eshet valaki a béka segge alá, promotálja akárhány cég, nem érdekes onnantól (ez is egy magyar lány volt).
    Szeretek blogokat böngészni, szeretem az igényes írásokat és képeket, de csak amíg őszintén ír valaki.

    • Tudni kell megtalálni az arany középutat annak érdekében, hogy valakinek megbízható legyen, és hiteles (a szó valódi értelmében) minden szava, amit leír. Ha valaki tisztában van a képességeivel, a minőséggel amit nyújt, akkor nem szorul arra, hogy valótlan teszteket írjon egy olyan termékről, amit csak kapott, de egyébként nem tetszik neki. Mert a negatív teszt is válhat egy cég hasznává, ha abban a posztban logikusan, érvekkel van felépítve a kritika, és intelligensen van megfogalmazva.

  10. Nagyon jó írás, alapmű, kötelező olvasmány mindenki számára. Sajnos úgy veszem észre, hogy az utálkozás, mások zsebében turkálás, gyűlölködés, irigykedés egyre inkább feltűnik -nemcsak- a blogger világban. Egyszerűen nem éretm miért nem lehet mások sikerének örülni?! Főleg ha tudván tudjuk, hogy az illető keményen megdolgozott a sikerért, nem a lottón nyerte, nem a szájába repült a sültgalamb. (Költői kérdés volt, tudom naiv vagyok… :/ )

    • Örülök, hogy hasznosnak találtad a posztot :) Valóban költői kérdés, mert erre nincs sajnos egy válasz :/

Leave a comment

Please be polite. We appreciate that. Your email address will not be published and required fields are marked